2015. október 15., csütörtök

Lóerők kontra józan ész?

Vékony jégre lépek tudom és lehet meg is köveztek de én csak kinyitnám Pandóra kis égett gumi illatú tömjénes szelencéjét...Hol a realitás, álom, ésszerűség, fenntarthatóság kényes egyensúlya? Mi felhasználók, újságírók mennyiben vagyunk felelősek a gyártók modellfejlesztéseiért hiszen nekünk készítenek motorokat egymást lekörözve, versenyezve a gyártók. Elég kevés gyár mer kimaradni a már-már ésszerűtlen lóerő és nyomaték versenyből.

Na, de kérem miről is szólt a motorozás?

Velem nem kell őszintének lennetek de magatokkal azért tanácsos lenne. Közlekedés, élvezet, szabadság, öröm, utazás, munka eszköz, önkifejezés? Mindenből egy kicsi de a recept nem állandó ahány szájíz annyi féle ízlés, konyha. Minap Kazahsztánt is megjárt motoros barátommal cseréltem eszmét és elég jogos volt a felháborodása a témában ami kiváltott belőlem is egy lavinát így leírom mit látok az úton, a motor szalonokban és a túrákon, teszteken. Már a szavak környékén van rengeteg félre értés nyomaték, lóerő, nyomatékos motor.....stb, stb. A folyamat általunk befolyásolt, mert a gyártók a mi kegyeinkért harcolnak de ha ez így megy tovább akkor mi pedig az őrangyalok kegyeiért fogunk harcolni. Pár évtizede 40 lóerővel Földet kerültek az emberek és volt akkor is baleset, nem vagyok a dinamizmus ellen, mert az nem egy sátántól való dolog SŐT de lássuk be az ipari forradalom és a mai napig tartó technológia fejlődés bőven gyorsabban lép előre mint maga az emberi evolúció a képlet egyszerű hiszen kacsacsőr van. A mai motorok többet, jobban ,erősebben tudnak mint amit Mi ki tudunk motorozni függetlenül a közlekedési előírásoktól. (Számtalan elektronika vigyáz ránk a 3 betűs rövidítésekkel fémjelezve, hogy beforduljon az is amit mi nem tudtunk volna megcsinálni vagy megálljon ott ahol mi nem tudtok volna megfogni, hogy ne kaparjon el az ami túl erős...ami csak elektronikával fogható vissza az nem kicsit sok a tudásunkhoz?) Tételezzük fel egy mai 200 lóerős szériában vehető motort odaadunk egy közúti, tapasztalt motorosnak lezárt verseny pályán. Mi fog történni a több órás élvezkedésen túl? Semmi ha nem dobja el. Egy 2/3 annyi lóerős géppel egy kicsit jobb versenyző körbemotorozza még a fülét is. Hova akarok kilyukadni? Oda mélyen tisztelt motoros barátom, hogy rajtunk múlik a magunk és a motorozás jövője. Az EU-s vezetők nem mind motoroznak (sőt) csak azt látják túl sok ember hal meg a motorozás kapcsán közúton. Mit lehet tenni? Tegyünk rájuk idétlen kukás mellényt jó! Akkor is meghalnak. Tegyünk rájuk fojtást egy motor se legyen erősebb 80-100 lóerőnél! Akkor is halnak. Mit tegyünk? Tiltsuk meg nekik?Lehetetlenítsük el? A szabályok szigorodnak de egy szabály sem képes megóvni az embert ha Ő maga nem gondolkodik. Számtalan rossz esetet láttam: apuci vesz kisfiának 190 lóerős motort, mert az Ő fia még sem mehet egy kínai fossal mint a többi tanuló. A szalon ajtótól mért 400 méterig nem jutott el vele átvételtől. Az én GS-em 85 lóerő de mindenhol tud a megengedett felett menni kivéve például a helyenként limit nélküli Németországot de ott a forgalom ritkán engedi a 180 km/h feletti tempót na meg mondjuk a józan ész sem nagyon....Akkor? Élvezettel követem a kialakult BMW-Ducati erő és szépség versenyt. Mindkét cég ad szép, jó, erős, gyors túravasat 160 lóerővel. Erre mit lép a duki? Beígéri a 200 lovas túragépet! Ba....meg! Sit. Ki ne mondaná rá, hogy elvinném egy körre mint a budai luxus prostit? A baj ott kezdődik, hogy Mi motorosok úgy viselkedünk vagy próbálunk amit az okos újságíróktól, tesztelőktől olvasunk, hallunk. Amikor egy profi ex versenyző leírja, hogy a gép itt-ott kicsit gyenge akkor ez teljesen helyén is való, mert Ő ki is tudja azt motorozni de amikor e miatt a nagy gyárak esztelenül fejlesztik a lóerő dömpinget és arra a szalonból vásárlás után Mi, Ti, Ők, Én ülünk fel és gondoljuk, hogy "alul kicsit gyenge" na akkor van baj. Volt egy egyezmény nem adunk ki szériában 300 km/h feletti gépet volt ennek egy előzménye is de lassan a pofon elhalványult és újra érik egy....Kövezzetek meg! Mi szükség van közúti motoron 100-150 lóerő feletti teljesítményre? Nem is beszéltünk a Kawasaki aktuális szörnyéről...Ne értsetek félre, imádok motorozni, kell a dinamizmus de soha nem a tudásunk felett. Amennyiben egy motoron van gázkar egész kevés ember bírja, hogy ne forgassa el egy picit a határok felett, Önmérséklet? Önuralom? Pont nekünk mikor ezért motorozunk, hogy szabadok legyünk? Igen, IGEN nekünk! Tényleg sok barátot, családtagot, motorost, ismerőst veszítünk el időről időre. Tudom az a hülye kifordult elém....Jogos de 50-ről, 90-ről meg tudtál volna állni vagy elkerülheted talán és lenne esélyünk. Mi magunkra tudunk vigyázni csak. SZABADSÁG! Szerelem. Igen egyet értünk de ezeket csak az élők élik meg és érzik legjobb tudomásunk szerint. Mi magunk is fejlődünk egy rutinos és még élő motoros 45-55 éves korára sok modellt megismerhet talán kicsit tud motorozni is de egy-egy vezetéstechnikai tréninget végig jártam és bizony ott is az látszik: "VAN BAJ RENDESEN". Túl motorizáltak vagyunk valljuk be ez társadalmi gond és adottság. Mindenben "TÚL" vagyunk. Az autók erősek, a TV faltól-falig széles, kaját dobunk ki...soroljam még? Ami "Valentinónak" elég vagy gyenge lássuk be az a tudásunk 3x-a általában. Azért írtam le, mert a változás belőlünk fakadhat bármely irányban és sajnálom is, hogy minden cég olyan gépeket csinál amik TÚL nagyok, erősek és 3 liter/100 km-es csavargásra már nagyok. Az élmény nem csak a sebességből adódik szerintem. Én még emlékszem arra amikor a 10 lóerős ETZ a világot jelentette számomra és félelmetesnek tűnt a gyorsulása és egész Magyarországot ezzel csavarogtam be. Az Olaszok jó példák erre talán, van nekik a Duki ami azért elég durva gépeket csinál de van nekik a MOTOGUZZI is ami viszont a motorozás romantikájára ment rá. Az új California 100 lóereje is elég nekik az örömteli guruláshoz. Tudom, tudom de Mi nem csigák vagyunk egy homokozó palánkos oldalán, Mi kérem haladni akarunk oké rendben! De hol? Közúton?Minek? Közösen felelünk a motor kínálatért és annak alakulásáért kedves motoros barátaim. Indiában ahol nem mindenki teheti meg ott mennek ezek a hasznos vasak milliószám, kis fogyasztás, kis költségek, kis öröm? Értem én: "kis pénz - kis foci" 

2015. október 13., kedd

Kövess a FaceBook-on is

A blogom csak időről-időre tudom frissíteni és írni ha ez neked kevés, több boXert, hírt akarsz akkor kövesd a "KGST" névre keresztelt FaceBook oldalam. A KGST = Krisztián+GS+Tartalmak (Tesztek). Időm szerint itt napi rendszeres frissítés van motoros hírekből és főleg boXer gépekből. Mivel nem fizetett felület így az lesz fent ami nekem tetszik nem csak BMW bármi más is. (Te is tudsz feltölteni oda.) Itt a blogon írom a teszteket azokról a termékekről, motorokról amelyeket használok, használtam, teszteltem. A KGST FaceBook oldalamon tudsz megosztani képet, videót ha akarsz örülök ha a témába kapcsolódóan teszed, nem szeretnék itt politizálni, szitkozódni, uszítani, ócsárolni, gyülekezési jogot megsérteni.....stb, stb, kérdezze kezelőorvosát gyógyszerészét ha Ők sem segítenek forduljon feleségéhez Ő mindent tud nem is kell Google. A jobb oldalon lévő címkékkel tudsz adott kulcsszóra szűrni vagy használhatod a beépített szabad szavas keresőjét is a blognak. Amennyiben nem találod amit kerestél vagy nem írtam róla, vagy bénán keresel :). További jó olvasgatást kívánok.

2015. október 12., hétfő

170.000 felett is van élet

Egészen pontosan: 171.258 km után is van még lelkesedés a BMW R 1150 GS-ben. Többször írtam már a kérdéskörben, hogy sok is és kevés is a kilométer a motoromban. Amennyiben a BMW tényleg 300.000 km-re építette a régi motorjait akkor kb félidőnél van a motorom így nézve van még 10 jó évem. Ugye nem mindegy mennyi idő alatt érjük el ezt a futásteljesítményt hiszen egy bonyolult szerkezet az idő múlásával is öregszik ha nem használjuk akkor is. A mai vasak már 160 lóerőre vannak "visszabutítva" ez pedig csak 85 lóerő de csomagokkal, kofferekkel, utassal is túllépi a megengedett autópálya tempót belföldön és a németet is tudja kb 180-190 km/h-ig ha kell 200 körül is. A 10.000 km-es szervizintervallumon nem nagyon kell rátöltenem olajat pedig mindig van nálam nehogy ezen múljon egy-egy kör. Talán a 10.000 km-re megehet 4-5 deci olajat ami azért igen biztató. Az első tárcsáim már haladnak a csere felé de az talán kezelhető ügy minden szempontból. Még most is öröm ráülni és beindítani pedig volt időm megszokni a gépet az utóbbi években. Ennyit a 170.000 km margójára! Széles utat vigyázzatok, mert már csúszós.

Partraszállás

A minden évi rendes Horvátország után (idén még nem is voltunk) vágytunk már egy másik partra is, ami mondjuk sokkal keletebbre található. Partra szállás csak éppen a part felől a vízre nem pedig az ismertebb irányban a víz felől a partra, mondjuk ez nem is Normandia hanem az átellenes vég. Gyerekkorom óta tudom, hogy Bulgária csodaszép és árban is nagyon elérhető hiszen az utóbbi években sem Bulgária a TOP felkapott régió, ami talán nem is baj, mert így nem a francia Riviéra áraival kell kalkulálnunk. Nem tudtam mire számíthatunk de az előzetes tervezgetés, álmodozás azt mutatta, nem lesz csúnya a hely.
Az előző erdélyi túrán hófalba veszett Transz Fogarast is be akartam pótolni de nem maradt rá idő, mondjuk én voltam ott sok éve és az mindig megér egy kitérőt de idő hiányában mégsem. Pár nagyobb várost halottam már a bolgár tengerparton de Várna és az ország belseje is ígéretes iránynak tűnt. Több tervet is kidolgoztam a haladás függvényében, hiszen egy kedves ismerősöm részletes ajánlásokat tett nekem Bulgária egészét tekintve és látszott bizony a tengerparton sercenő zsír égetésen kívül az ország belsejében futó hegyvonulat is megér egy fordulót.
Úton:
Szegeden a családlátogatás amúgy is útba esett így a késői indulással csak a Szeged-Budapest távolságot nyertük meg estére, másnap kényelmes alvás után indulhattunk neki a nagy útnak. Az eredeti terv természetesen autópálya mentes volt és Szeged után csendes kis mellékutas barangolást ígért, akkor még nem tudhattuk, hogy azzal a tempóval az 1000km-es távolság nem fog kényelmesen beleférni 1-2 napba. Pár száz kilométeres napi barangolások után rájöttünk hiába vettünk ki 5 munkanap szabadságot ami a 2 db ráeső hétvégével akár 9-10 nap is tud lenni ha az oda és a vissza út is 3-3 nap akkor a fennmaradó kevés még rendesen lebarnulni is. Az idő áldozata lett a Transz fogarasi hágó és a gyönyörű főváros is, gyorsan beláttuk fel kell menni a nyugati-keleti irányú Bulgáriát átszelő autópályára ha egy kis színt akarunk a bőrünknek szerezni.
Közelekedési kultúra:
Az autópálya amúgy nagyon jól járható, sajnos látszik, hogy drága, nyugati, levetkőzött autók után már tudnak venni egy-egy jobb autót de a közlekedési kultúra, a jobbra tarts és úgy egészében a közlekedési színvonal még nem érte el a svájci szintet. Cserében viszont Románia, Bulgária nem kér pénzt a motorosoktól az autópálya használatáért!!!!!!Érdemes lenne ezt meggondolni a fejlett nyugatnak is!!! Amikor nem az autópályát szeljük azért lehet találni falvakat a hegyekben ahol mezítelen kisebbségi gyerekek fociznak, fejelgetnek a lószarral de ettől autentikus a túra :) A táj csodálatos, az aszfalt megfelelő minőségű, a hőmérséklet pusztító.
Hőmérséklet:
40 Celsius volt az autópályán, ami ugyan nem gond egy lég-olaj hűtésű boXernek de a vezetőnek, utasnak annál inkább, sokat kell inni és a rostélyt felnyitva nyílt lánggal nézünk szembe, rosszabb mint bezárt sisakkal. A megengedett 140 km/h és ezen sebesség környékén is tökéletesen működik a boXer erőforrás sőt az olajhőmérséklet skála egyetlen vonással lépett az általános középérték fölé akkor is ha rendesen terheltük...Elgurultunk a bolgár tengerparton egészen a török határig is lefelé Délnek de nem kívánkozott most átmenni már csak azért sem, mert a part menti úton nem is lehet és most ott is páran be vannak gőzölve és felrobbantanak olyat is aki vétlen az ügyben. A déli part menti gurulás elég tanulságos, hiszen egyfolytában a telefonunkat néztük, hogy még biztosan 2015 van-e? Gyanúsan 1980-as hangulat van a felkapottabb helyeket magunk mögött hagyva de a táj szép, egy-egy kis földúton le lehet szivárogni a partra mártózni egyet. A szállások nagyon elérhető árban vannak akinek elég 3 csillag az már 3500 Ft/fő/éj ártól kap rendes, tiszta szállást, akár tengerparton is.
Szerencsénkre az egyik szállásunkon a parton találkoztunk egy magyar párral akik kimondottan nyitott szívvel álltak hozzánk, ami már a köszönéskor eldőlt, hogy vidám napok elé nézünk. A gyanú be is igazolódott pont olyan érdeklődőek a világ dolgaiban mint mi voltunk. A közös strandon szénné égés után felüdülés volt az éttermi vacsorák bőséges táljait egy-egy hideg sörrel lezárni. Végül hazafelé is közösen indultunk el de az én GS-em kisebb tankja nem bírta a versenyt a Szeged melletti barátaink amúgy igen sportos autójával így elengedtük őket előre felderíteni mindent. Ebédnél még azért beértük Őket egy közös lakomára és csak ezután köszöntünk el bizonytalan időre. Bulgáriát mindenkinek csak ajánlani tudom, minden van amire vágyhatunk: csend, nyugalom, régi, új, olcsó, drága, szép, lepusztult, finom, tömeg, kihaltság. Rajtunk múlik, hogy a felkapott turista paradicsomokat üldözzük-e vagy nyugalomra vágyva kisebb helyeken bújunk meg.

Távolság:
Igen erről azért beszélni kell, mert a tengerpart 1000 km egy irányban és kb ugyanennyi hazafelé is és akkor még nem csavarogtuk agyon magunkat. Autópálya díj nincsen motorkerékpárokra mondjuk nem is láttam semennyi motorost sem.
Étkek:
Ettől nem kell félnünk ma már, minden kapható a boltok, piacok polcai roskadoznak a bőségtől, aki kedveli a hagyományos konyhákat azoknak is akad bőven falat. Az úszó és vízi állatokat is szívesen készítik el elég változatosan.
Kötlségek:
Szállás van olcsón is tiszta, camping is elérhető, étel nem drága étteremben sem, üzemanyag nem drága. Szerencsére motorral az autópálya nem fizetős így csak tankolnunk kell.
Én személy szerint imádom a tiszta vizű, sziklás partos Horvátországot de egy utat megér Bulgária sőt ha van idő akkor a belseje miatt hosszabb túrát is esetleg egy visszatérést az ország alaposabb megismerésére.