Még mindig nem hiszem el, MEGTÖRTÉNT. Alig hűlt ki a fenekem a régi, imádott BMW R1150GS kapcsán de már is van motor alattam.
Nem is akármilyen.
Az előzményeket és a folyamatot már leírtam de most jöjjön az a bizonyos élmény. Tél van hideg és egy pénteki napon kell hoznom fel a motort a Balatonról. Nappal 3-6 Celsius fok, de persze dolgozunk lent és beszélgetünk is így az idő elszalad a nap hanyatlani kezd és a hátamon a jegesmedvék már fenik a körmüket....Végül nem sikerül 18 h előtt elindulni Pestre. Mondanom sem kell hideg gumival, bekoptatás nélkül, településen maximum 1-3 Celsius fokban.
Ez a gép már mindent kiír így sajnos látom a kis hószirmot ami ugye arra figyelmeztet, hogy megint snowboardozni kellet volna mennem motorozás helyett. Mit volt mit tenni menjünk ésszel. Minden létező ruhát magamra vettem (volt közte saját is...) és rá egy szélvédő rétegként a bénán kinéző eső overallt. Akkor láttam, hogy a jegesmedve nem áldozatnak nézett hanem rokonnak. Nem divatozni fogok csak túlélni az is biztos.
Elhagyom a település táblát erre a kijelzőn megjelenik a 0.0 Celsius na mondom ez finom kör lesz. Mivel a gép nincsen bejáratva így autópálya kizárva, mert ugye 5000/perc fordulat alatt kell, változó terheléssel eltölteni az első maximum 1200 km-t. Akkor marad a régi 7-es út. Juhé lesz vagy 120-180 perc nulla fokban. Gratulálok Krisztián, okos vagy, -"ja NEM" ! Elköszönök a kollégáktól, szerintem titkon fogadásokat kötöttek meddig jutom és mikor könyörgöm be magam aludni valami melegebb házba. Na hát én "
nem csajoskodom" megtanultam a magyarok Istenét
Kazahsztánban már. Markolat fűtés két állásából az erősebbre kapcsolok a soha nem használt téli, motoros kesztyűm mellett is érzem ahogy a tenyerem ég de az újaim vége településen kívül csak fázik....Jó a markolatvédő pedig, de a nulla fok az nulla fok nincsen itt mese.
Nem sok lelki erőm marad átélni az orgazmust pedig ez a vas sokkal jobb mint gondoltam. A hechlingeni tréningen már volt szerencsém a kisebbik testvért tesztelni terepen is de ez most a nagy testvér a MAMAGÉSA, a száguldó vaskohó, hogy egyik újságírónktól kölcsönözzek rá fogalmat. Érdekes, hogy fotón félelmetesebb, grandiózusabb rajta ülve emészthető, lehet, mert előtte is GS-em volt nem tudom. Súlyban ugyanaz mint a BMW R 1150 GS-em volt.
Igaz az 85 lovas ménest terelt ennek a karikás ostora már 125 kancát tart egyben, na persze van hozzá sokkoló meg vipera is...a fedélzeten. Hol kezdjem? Szívesen vagyok romantikus de technokrata is aki nyitott a fejlődésre de nem minden áron. Az északi sarkkörre hajazó hőmérséklet ellenére jó kedvben telt a haza út.
Kezes a gép hiába olyan nagy, szemre szerintem direkt van akiket elrettent, végül is nem kell kislányoknak BMW GS Adventure motor de ha a "szüzességünket" elveszítjük vele akkor már nagyon is barátságos. Igaz egy-egy meggondolatlan gázmozdulatra első sebességi fokozatban azért adná a hátra szaltót ha a számos fedélzeti, elektromos áruháznyi fejlesztés ennek nem venné elejét...("Mert hülye azért nem vagyok") Örülök, hogy Adventure lett, mert a régebbi GS-nél a rugóút hossza nagyon kardinális kérdés volt igaz a régebbi szerelmemben a futómű a 14 év alatt csak veszített a képességeiből. Jó a szélvédelme és ráadásul állítható is ami ilyen hidegben azért jól is jött mondjuk. Végül volt időm településen kipróbálni a tempomatot ami zseniális. Egy szó mint száz a hideg ellenére mosolyogva értem a bázisra. Rövidesen újabb élményekkel, tesztekkel jelentkezem de ezt ki akartam írni magamból nehogy elfelejtsek az élményekből bármit is.
Itthon néztem csak meg az opcionális BMW GPS-ben (navigáció) a hazaút statisztikáját, ami elég érdekes: legalacsonyabb hőmérséklet a haza úton -3 Celsius....
Folytatás amint tudok írni...
