Gépátvétel (BMW R 1150 GS )

A sok bütykölni való gép után reményeim szerint sikerült egy megbízhatóbb motorkerékpárt szereznem.Tény a kilométer óra állása nem éppen kicsi számot mutat de a "szakértők" szerint még nem kell szét paráznom magam a 108.000 km! láttán.
Érdekes mert a soros 4 hengeres Yamaha XJ 550-es régi motoromon még 80.000 km-t sem mutatott az óra amikor a szerelőtől a következő választ kaptam a kérdéseimre:"gyerekek adjátok el mert ház ára" pedig csak azt kérdeztem mi lenne ha kicsit javítanánk a vason.
Azt mondja erre az igen mélyen tisztelt szerelő ha megbontom neked akkor a gép árát könnyedén ráköltjük a vasadra!
Sok év után végre Boxerem van.Nem vagyok sznob, pénzes zsák, márka függő és egyéb elfogultságok de valamiért nem akarok láncot kenni és régóta tetszik a Boxermotoros elrendezés.Az élet majd eldönti jól döntöttem-e!?A vas a BMW hivatalos szalonjában árválkodott gazdátlanul, én pedig megláttam a szezonvégi raktárkisöprési internetes akció keretében. Rövid hezitálás, nézelődés, számolgatás, baráti segítségek után már ott állok a kaszánál a kezemben egy borítékkal és azon kapom magam, hogy egy kisebb lakás foglalóját adom oda a kötött pulóverben, üveg mögött üldögélő pénztáros néninek.
Érdekes pillanat volt, régi álmomat kaptam meg, pár évre próbáltam az egész motorozást elfelejteni de alattomos módon csak előtört és felszínre került megint a hóbort.Innentől kicsit felgyorsultak az események és már boldogan viszem is haza a vasat.Bevallom elsőre féltem a méretétől mivel mostanra is csak 179-180 cm-rel áldott meg a sors és nem vagyok a 80 kg-ommal egy testépítő világbajnak típus.Szerencsére a próbák során a középsztenderre állítás könnyebben ment mint az amúgy pont ugyanilyen súlyban lévő Yamahámmal ment régen.Ülés, kormány, lábtartók minden a legjobb helyen van nekem aki soha nem volt igazán a kiszakadva a körúton egy kerekezéstől és a tankra hasalástól sem.Igazi álmaim túra gépes testtartása az előz tulaj adottságai miatt vélhetően az ülés is az alacsonyabb állásában volt ami most nagyon megnyugtató hiszen mindkét talpam biztonságosan támaszkodik meg a talajon.
Sok a duma haver!: oké gázt neki,-egész jól lépeget a vas-!Ígért 90 lóerő!
Tél van hideg gumik, hideg aszfalt, kevés tapasztalat a típussal, maradok is a tisztelettel kóstolgatjuk egymást receptnél!Haza értünk, hiába a hideg, a mosoly állandósult az arcomon nem-nem fagyott rá csak szuper a gép.Sokan néztek is, még nem jöttem rá hogy a barátomtól kölcsön kapott női "M"-es méretű motoros nadrágnak ami valljuk be kicsit kényelmetlenül rendezte el a férfiasságomat, a charme-omnak, a téli motorozásnak vagy az igen szép és tiszteletet követelő BMW GS-nek köszönhető-e?
Jó kis kör volt, remélem mielőbb sikerül folytatnom bár szerintem a tél inkább a simogatások, javítgatások és igényre szabások, extra felszerelések beszerzésének ideje.
Olyan gyorsan jött az életembe ez a vas, hogy nem is hittem volna köszönet érte azoknak akik segítettek benne.
Folyt.köv. amint lehet.
Az extrák listájával is adós vagyok, egy alaposabb gépismertetési fejezetben ígérem pótolni fogom.

Simsonnal Wartburg-ot letolni?

Eddig az össze motoros "balesetemet" sikerült kevés maradandó sérüléssel megúszni ( fizikailag ) mert ugye lelkileg igen komoly torzulás kell ahhoz, hogy az ember fia a legfinomabb után egyre erősödő figyelmeztetések után se kérdőjelezze meg magában a motorra termettség kérdését.
Kezdeném is az első eseményekkel hátha másnak is segít megúszni egy két kellemetlen szituációt és utólagos "agyonverlek baszd meg" mondatokat!( elnézést a trágár idézetért de valóságon alapszik )
Szituáció a következő: én a Bátyus néven emlegetett édes testvérem mögött ülök a Simson motorkerékpár besorolású személyi gépjárművön a világ legboldogabb öcsikéjeként mivel olyan jól robogunk, jók a látási viszonyok és a testvérem maximálisan megbízható sofőrként tökéletesen uralja az adott, szóban forgó gépjárművét a családnak.Lakott területen belül úgy választotta meg gépjárműve haladási sebességét, hogy az a látási és útviszonyoknak maximálisan megfelelt. Közeledtünk nagy boldogságunkban egy igen egyértelmű kereszteződéshez, ahol a mi elsőbbségünk biztosítva volt a kereszt irányú utcában közlekedő gépjárművekkel szemben mert őket jól látható Stop tábla és az aszfaltra festett kötelező megállásra felszólító Stop felirat festés és vastag vonal tájékoztatta.Jónak is tűnt minden Bátyó utólagos elmesélése alapján ( mivel akkor a köztünk lévő 3 év korkülönbség és az én gyermekkoromban bekövetkezett, táplálék útján elkapott erős lebontás béli gyulladásomnak hála vagy 25 cm-rel voltam alacsonyabb testvéremnél-így kizárva magam hátul ülve a szituáció és úgy általában a motorozás jobb előre láthatóságából ) tehát mi haladunk védett úton és a kereszteződéshez érve veszélyeztető tényező és elsőbbségünket megadni nem szándékozó vagy erre ráutaló magatartást kifejező közlekedő partner nem lévén a csomópontban.A pontosítás kedvéért le kell írjam az akkori sebesség korlátozások szerint lakott területen belül "nagy" motorkerékpárral a megengedett maximális sebesség még 60 km/h volt.A mi Simson típusú motorkerékpárunk tökéletes műszaki állapotban volt ami köszönhető szerető tulajdonosának az én édesapámnak és gondos üzembentartójának Bátyusnak aki nem mellékesen autószerelő végzettsége birtokában csak javítani tudott az igen alaposan megtervezett Simson motorkerékpáron.Na most jön a fekete leves, nekünk a közlekedési csomópontban az utak találkozásánál bal kéz felől áll ( tehát nem mozog ) egy Wartburg típusú személygépkocsi egy fő gépjárművezető idősebb férfi magyar állampolgárral a vezető ülésben. Természetesen a mi első fényszórónk az akkori előírásoknak köszönhetően világít mivel lakott terülten belül ez akkor is kötelező volt.Bátyús vígan közelíti meg lassítás nélkül a csomópontot mert alapos körültekintés és előzékeny vezetése révén látja a Wartburg vezetője ráutaló magatartásával kifejezi mivel egy helyben áll, hogy Ő biztosítja számunkra a szabad áthaladást a csomóponton mivel neki ez a KRESZ szabályaiból adódóan kötelessége is volt.Sajnos ezt sem láttam a fent említett igen alacsony növésemnek hála mivel akkoriban azt hittem a Bátyus mindent eltakaró Ferihegy2-es leszállópálya méretűnek vélt háta mindent eltakar előlem de legalább meg is véd mindentől...
A következő szituációban eszmélek magamra ismert útvonalon haladunk és a Testvérem Bátyus iszonyatosat fékez az események annyira felgyorsulnak, hogy én nyugodt szívvel maradok le róla mint a 17h-rás Pécsi IC-ről.Fék, csikorgás, -5 g-nek vélt lassulás, csattanás én haszontalan babzsák tömegként tolódom előre, sisakom testvérem hátában és már fekszünk is a földön. Húúú bazz na ezt nem vártam tőled Bátyó....fakadnék ki mikor eszmélve látom, előttem egy wartburg személygépkocsi hátsó jobb oldali éppen csak horpadt hátsó ajtaja van. Látom testvérem aki a higgadtság mintaképe nálam és soha semmivel nem lehet kihozni a sodrából pattan fel és az eddig karcmentes orosz gyártmányú fabatkát sem érő sisakját földhöz vágva igen FÖLDHÖZ VÁGVA rohan a wartburg vezetőoldali ajtajához lendületéből vélve, hogy most azonnal itt helyben, önkényesen igazságot szolgáltat az amúgy is idős kortól szenvedő, reflexeiben csökkent képességű szinte védtelen gépjármű vezetőn.
Rémült hangon, hogy nagyobb bajt csinál mint van nyögöm utána, hogy nyugi tesó az én életemért bosszúból ne oltsd ki azt az amúgy is rövidnek tűnő, haló félben lévő, 90 és a biztos halál között lebegő kis nyugdíjas életét mert köszönöm jól vagyok és élek is!Na az én szavaim nem állították volna meg rendíthetetlen dühében de legnagyobb szerencsénkre családi rokonunk éppen végig nézve az eseményeket érkezett meg a helyszínre elterelve eredeti bosszú szándékától Bátyust, és fellélegezhettem.Több dolog miatt is, ezek szerint élünk Bátyus is jól van ha tud állni sőt rárontani valakire...juhé megúsztuk!Ekkor másik barátunk Matyesz ( M. Tamás szegedi lakos )is éppen a helyszínre érkezik országúti kerékpárjával és döbbenten nyugtat meg, hogy Ő is az első sorba váltott jegyet a mai előadás fő attrakciójára és garantál minket, hogy semmiképen sem fogja vissza követelni a jegye árát mivel az előadás bemutatkozó, megismételhetetlen fő száma olyan látványt nyújtott, aminek eredményeként majdnem becsokizott a nadrágjába!Oké hangulat finombeállítása, események normális sebességbe zökkenése és a tények felmérése!
Mi is történt akkor most próbálom szerény képességeim és az elmesélések alapján visszaadni a szituációt magamnak is a gyors tanulás reményében!
Kérdezzük a Wartburg személygépkocsi idősebb vezetőjét: fogyasztott-e a vezetést és a gépjármű feletti biztos uralmat befolyásoló szert?Esetleg alkoholt ivott-e?Szerintem maximum a Viagra az ami jót tett volna a reflexeinek meg nekünk is mert a borzasztó, helyileg kialakuló vérbőségétől talán nem tudott volna kocsiba ülni és akkor nem tud velünk ilyen őszinte, erős, maghatározó kapcsolatba kerülni..
Tagad mindent Ő ugyan nem tett semmit a korán kívül a saját képességeinek rontása végett!Na akkor honnan pottyant elénk?"Elétek?- én ugyan nem láttam semmit!"
Tessék?Nem tetszett látni a 2 személlyel, védett úton, kivilágítottan, nappal a megengedett sebességgel közlekedő motorkerékpárt amint a csomóponthoz közelítve reménykedik a zavartalan, biztosított áthaladásban?Nem Én fiam!
Tény magállt a táblánál, de nem a mi tiszteletünkre, sokkal inkább a KRESZ alaposabb ismerete miatt, van ugye piros jól látható nagy tábla felirattal....
Mikor senkit és semmit nem látott ( minket sem ) akinek elsőbbséget kellene biztosítania a csomópontban elindult- tökéletesen elzárva Bátyus elől a legkisebb esélyt is a biztonságos áthaladásra. Tanulság ha azt hiszed kis naivan, hogy Te jól közlekedsz akkor biztosan más is figyel rád vagy csak legalább lát, hát nem!
Attól, hogy elsőbbségadásra kötelezve valaki áll az nem jelenti azt, hogy az agya keresi az elvileg jól láthatóan a látóterében a sokkal kisebb szemből nézeti vetülettel rendelkező motorost is.Meg kell győződj róla -a szándék neked szól csak neked mert jól vagy észlelve!
Na eddigre körülbelül az idős személygépkocsit vezető Úr is sikeresen kikászálódott az éppen csak sérült Wartburg típusú személygépkocsijából.Néz is nagyot ez meg mi?Motorbicikli?Vagy csak halom vas?Nem tetszik tudni; ez a családi szemünk fénye ami megúszott minden ilyen marhaságot 15 éve folyamatosan és maga ennek a siker történetnek vetett véget ilyen triviálisan, béna csattanóval.
Győzködi az igen dühödt Bátyust nincsen semmi baj a motorkerékpár egész felismerhető ( azért tetszett elsőre levegőnek nézni? ) ha kitartóak vagyunk akkor akár ráülve is haza tudunk "gurulni" vele.
Azt hittem agyrázkódásom van!Miről beszél ez?Nézzük már meg a gépet kicsit alaposabban: első teleszkóp pár elgörbülve és megszorulva, tank deformálódva, lábbal működtethető fék berendezés működtető pedálja a földig taposva árulkodva Bátyus eltökéltségéről, hogy nem akar a Wartburg oldalán szétkenni minket mint pástétomot a kenős kés a friss fehér kenyéren.Első fényszóró berendezés nem tudom hol van, kormányra olyan nyomást tettünk ,-igen tettünk mert sajnos az én lassítás nélkül előre csúszó tömegem csak a Bátyus fékező kezein át támaszkodhatott a kormányra, hogy a kormány előre görbült oly módon hogy majdnem össze lehetett elől érinteni a két markolatot igen természet ellenesen mint a régi magyar vagyis HUN íjak húrozás előtti állapota mutatja.Na ezt szépen összecsuktuk Bátyó, télire van szeretett munkád, bütykölhetsz megint, hogy ne kelljen történelem házit írnod ha csak lehet.
Szomorú látvány volt a kicsi, családi, kedvenc Simson-unk az biztos és mint ilyen nem győzött meg minket a Wartburg idős vezetője, hogy jó az fiúk még.
Nézzük tovább kézi vezérlésű, első agyba épített dobféket működtető első fék kar a kormányon elgörbülve és a féket működtető Bowden elszakadva a fékezés utáni erős vágyat bizonyítandó testvéremben.Sérülések nem láthatóak persze Bátyus aki elől ült többet kapott mivel nem volt neki elég a saját súlyával szétkenődni a Wartburg oldalán még ott voltam én is a magatehetetlen , ki sem látó, öcsike mint a gőzmozdony vágtam hátba tesómat, hogy igenis van még ott hely nekem is a Wartburg ajtón tessék nekem is helyet biztosítani!Leszállás nem tökéletes mondhatni...Későbbi orvosi vizsgálatokon derült ki, hogy Bátyust majdnem megfosztotta a család alapítás fennkölt boldogságától ez a mindent átélt és vélhetőleg gyermek nemzésre már teljesen képtelen idős férfi.Mivel a tankba olyan erővel toltuk bele Bátyust, hogy kis híján mogyorókrémes lett a tank, nőhöz férfi nem közelít ilyen megállíthatatlanul mint Bátyus férfiassága az igen kemény, fémből készült, Simson tankhoz próbált utat keresni.Összességében megúszta az igen kínos műtétek egész sorozatát a férfiassága környékén, aminek valljuk be én mint magatehetetlen, bűnös csomag is borzasztóan örültem.
Motoron fél évnyi bütykölés a garázsban és igen komoly harcok a biztosítóval ahol végül fentebbi erők akaratára a motorosok problémáira érzékenyebb ítélőnek hála nem mínuszban zártunk.
Az az elsőbbség van megadva ( tehát él )amelyik meg van ADVA!

Az álom teljesülése, előzményekkel

A történet nagyon régre nyúlik vissza. Szakértők biztosan tudják kutatni mikor dől el egy ember sorsa!?Van-e sorsa előre megírva? A filozófia fejtegetések helyett inkább kezdjük a normál értelemben vett "benzingőzzel fertőződés" tényét, hihetném most, hogy könnyebb lesz a megpecsételődött sorsomat elmesélni magamnak és minden érdeklődőnek.
Az igazság az, hogy fogjuk rá az apára mivel a születésem előtt már a " nagy Oroszország" útjait szelte boldogan az akkor elérhető csodával: Jawa 350, csepp tankos, bordó színű, női szívek dobogtatója...Legnagyobb sajnálatomra ez a motorkerékpár más csak "kis szobai panel lakás gyermek bútoraként transzformálódva" tudott konfrontálódni velem a születésem után.Ígérem az önéletrajzi ömlengéseket rövidre fogom venni, de kikívánkozik mit tegyek, ezzel is próbálok a vérvonalban kollektív felelősséget létrehozni a saját kialakult motorfüggőségem védelmében.
Teltek múltak az évek, igen szeretett bátyám és én cseperedtünk a szülők legnagyobb örömére teljesen normálisnak tűnő családi körben.Sok sport, kerékpározás, gyümölcsszedés, vitorlázás, úszás, tanulás és na jó; némi olvasgatás után megtörtént az első kollektív hiba.Miszerint édesapám a gyümölcsöskertbe kijáráshoz megvásárolta az akkori évek leghasznosabb kis motorkerékpárját egy 50 cm3-es Simsont, a legnagyobb igyekezettel az én megmentésemre a motorkerékpár rendszámmal vizsgáztatva mint "nagymotor" jött. Fizikai méreteim és adottságaim folytán nem sok esélyem maradt a motor környékén mivel a lábam nem érte el az utas lábtartót...nem baj tudat alatt a hangjával már akkor is fertőzött. Ugrunk nagyot az időben..a családi ház váltotta le a panel lakás adta örömöket, a külön műhely-garázs színtere lehetett a legkülönfélébb varázslatos munkáknak, nem-nem ne is tessék lézer és plazmavágó kézi készülékekre asszociálni hiszen egy átlagosnál magasabban iskolázott család 80'-as évek végi házában a köszörű gép maga volt az öröm, nem is beszélve a korlátlanul használható satupadról és a kézi tekerős fúrógépről oly sok elrontott tűreszelőig.
Azon kapom magam, bátyám boldogan jár a rendszámos Simson csodával miközben a szülök nem is látják a házasságbeli "örömeiktől", hogy a kisebbik gyerek csak tekeri azt a biciklit keményen a kortársait elengedett kormánnyal is maga mögé utasítva de csak nem teljes boldogságban mivel a börrögő, füstölő, szervizt igénylő kis Simson csak nem elérhető számára vagyis számomra.
Maradtak hát az illegális Téli kikötő környéki, eldugott úton kunyerálások az amúgy is igen felelősségteljesen gondolkodó bátyám felé. Legalább egy körre könyörülj már rajtam Te tökéletes mintaszülő másolat ,Te mozgó, élő, szülői webkamera rendszer Te!
Lássunk csodát: elől ülve a fergeteges, narancsos, gyári, karcmentes, színben pompázó motorkerékpáron elérek minden fontosnak vélt kezelő szervet. Úgy mint kormány, kürt, szilárd talaj, gáz markolat és fékek. Mire a szűk aszfaltsávban a töltés tetején sikerült volna a hozzám képest hatalmasnak mondható Simson motorkerékpárt megfordítani, hogy vissza is tudjak menni ne csak oda már régen nem én ültem a gépen hanem a Bátyó "gyengeáramú" évfolyam és iskolatársa Pista. Ők már az egy keréken száguldó Cikuszi artisták ( későbbi nevükön Street Fájterek :) ) mozdulatait vélik felfedezni az első kerék aszfalttól mért 20cm-es magasságának hála amit kövér gázzal és határozott kormány rángatással akartak elérni. Itt jegyzem meg, én is akartam később ilyet, azt hiszem egész kicsi pénzből megúsztam kb...
Egy a lényeg a családi Simson soha nem lehetett az én kedves, szeretett játékszerem a rendszám tábla és a hozzá kötődő 18 éves korhatár után megszerezhető jogosítvány mizériák miatt. Talán ha akkor többet motorozom és jól odavágom magam egyszer-kétszer amit a tesó soha nem csinált meg akkor mára alaposan kigyógyulhattam volna a kóros benzin függő betegségemből.Egyszer próbáltam édesapám hozzájárulásával felülni a Simson motorkerékpárra a saját utcánkban ami zsákutca lévén elég biztonságot sugárzott a szülők felé, de elkövettem egy kis technikai hibát mivel az igen gondos, féltő, szeretett édesanyám akkor nézett rá a szerinte boldogan az utcán tollaslabdázgató gyerekeire amikor én egy rosszul kivitelezett kuplungolás révén az árok parton az aszfalt út szélén nem szándékosan kaptam egy kerékre az áhított Simson motorkerékpárt és gyorsultam ki vele egy kerekezve szegény édesanyám ablak mögüli látóteréből. Mesélnem sem kell mi volt ezután a játékidő végén a házban este...Persze maradt a kerékpár amit azóta is mindig lelkesen csurom vízig taposok a saját és környezetem egészségére.Most megint ugrunk nagyot az időben már az "érettségi" vizsgán is túlra, amikor is a következő veszélyes helyzet alakult ki:apró pénzeim már voltak, időm is néha, a kerékpározást imádtam de nem tudtam elég messzire menni vele elég gyorsan.Az álmaim akkor is tovább értek el mint a járműveim és sebességük aránylott a rendelkezésre álló idő és pénz hányadosával. Térülök-fordulok és már nézem is a motor hirdetéseket...technikusi vizsga és egyetem elején járunk amikor is családi kasszán kívüli keretbe csakis a jól bevált de megkímélt ETZ motorkerékpárok férhettek be.
Mondanom sem kell a legújabb gyogyóm teljesen a háttérben mérgezett engem és a tisztes jövő esélyét is elvéve a kitagadást is kockára tetette velem révén a szülők semmit sem tudtak a kétes szándékaimról. Darabig még udvarolgattam egy-két lepusztult, látványra világháborún túli, útszéli ETZ voltam vashalomnak. A csoda már akkor is megtörtént, a Bátyus fondorlatos bevonásával egyszer csak megláttuk egy hirdető motorkerékpárját ami maga volt az álom. Német gyártmányú, MZ ETZ 150-es, rendszámos, erős, két személy mozgatására is alkalmas, mese szép motorkerékpár, személyi gépjárművet. Kicsi hezitálás alakult ki bennem, hogyan tovább?-mivel nem rendelkeztem az adott gépjármű kategóriára érvényes gépjármű vezetői engedéllyel, na itt az a pont ahol a szülőnek is beillő felelősségteljes Bátyó cinkos bűnpártolása tényeken keresztül tetten érhető a kollektív családi megfertőzésem ügyében.
Elkövette azt a testvéri, bűnpártoló hibát, hogy a kérésemre eljött velem megtekinteni a szóban forgó motorkerékpárt mivel nekem nem volt papírom rá és hirtelen felindulásából azt merte mondani nekem védtelen, kicsi öccsének, hogy ez a Német gyártmányú ETZ MZ 150-es narancsos színű motorkerékpár valami iszonyat jól megy a Tisza parton húzatva...Mondanom sem kell a hirtelen felindulásban úgy ahogy voltam felültem sisakban papírok nélkül és ütközésig húzva a gázt a sarok után reménykedtem, hogy nyeregben tudok maradni az elképesztően gyors és erős motorkerékpáron. A történet a konyhában a családi közös vacsorázásoknál folytatódik egy újabb kis vidámnak nem ígérkező képpel.Miszerint a család tudta nélkül önerőnek vélt forrásokból sikerült ezt a gyönyörű motorkerékpárt megvételeznem a Bátyám nem kis cinkos segítsége által, de jött a gond be kell vallani felbujtó, veszélyes tettemet a családnál. Valljuk meg nem arattam osztatlan sikert a "motoros fordulat az életemben" című kis rövid elbeszélő szösszenetemmel.
Hatalmas külső kegyek folytán elmaradt viszont a pofon és az azonnal vidd vissza mondatok is amikben része lehetett az abszolút elszánt 19 éves férfiúi tekintetemnek is a rendíthetetlen kiállásommal egyetemben ( belülről legalább is így éreztem ahogy finoman előhoztam a témát ).
Innentől kár szaporítanom a szót boldog motoros évek kezdődtek: jaj de jó lenne ha lenne pénzem benzinre, egyszer biztosan nem a farmer alá vett kukás zacskóval fogok védekezni a viharos eső ellen a cukrászda vécéjében "alá" öltözve, biztosan össze tudom szedni a pénzt egy sátorra is, egész jól bírják a kerékpáros túra táskák a motoromon is, a fater oroszból hozott bukója kicsit huzatos de legalább jól lötyög is a fejemen....Komolyabb esések nélkül úsztam meg a korszakot és itt jön a gondolat amiért a blog indítása mellett döntöttem. A minap eladtam a jó kis ETZ-t a bűnpártoló Bátyus névre hallgató édes testvéremnek.
Felgyorsítva az eseményeket a mai napig még volt pár dolog címszavakban:
egyetem alatt vett, ösztöndíjból fenntartott, soros négyhengeres Yamaha XJ 550-es igazai nagy motorkerékpár, boldog túrák, motorrevü kiírásban nyert igazi motoros csizma, sok ország, sok szerelés, sok kaland, nagyon sok öröm, rengeteg év.
A következő forduló pont a kötelező felnőtté válás állomása amikor is az 1982-es évjáratú, németországi magán importból származó, sok tulajdonossal megáldott, bordó metál, motorkerékpáromat a lakás reményében értékesítésre bocsátottam.Na nem voltam ettől boldog ellenben a következő tulaj aki egy jól felújított szép motor boldog sokadik tulajdonosa lett.Eközben az ETZ mindig a nevemen volt és a Yamaha 4db bontott karburátorából leeső egy Keihin karburátorral tuningoltan boldogan pöfögött főleg a cinkos Bátyus alatt az országban.Jöttek a dolgos, céltudatos, motor mentes, "normális" évek. Lakás igaz kicsi de összejött a minden motor hangjára kihegyezett fül újabb szív össze rándulásokat okozott a gyógyíthatatlan betegségemre.
Maradtak a hossza net bújások, álmodozások, felébredések, kiállítások lelkes látogatásai....
Mígnem előjött a lappangó, kitartó, alattomos kórság: a benzin égett szaga utáni vágy amelyet egyetlen más anyag sem pótolhatott.
A lavina elindult, álmok begyorsultak, internet és barátok segítettek és máris kész az eszméletlen, esztelen nagy baj. Megvettem életem 3. olyan motorkerékpárját amit a szülők csak nem is sejtenek... kezdték elhinni, hogy az öcsike feje-lágya is benőtt!? Na azt már nem betörni betörhet de ha ez a benövés ára akkor lágy maradok.
Mivel az álom gép mindig is Boxer volt és a kiállításokon új bemutatása óta dobogtat a BMW R 1150 GS típusa, hát megtörtént.
A keret mindig szűkös volt motor téren ezért a mostani kék-fehér szerelem nagyon sok kilométert átélt már előző és egyetlen tulajdonosával a nyeregben.
Ennyit rólam és a motorozás közötti múlhatatlan szenvedély bevezetéséről.
Ész érvek nincsenek, anyagi keret éppen csak.......kérdések sok is.
A blog azért indult el mert nagyon szeretném ha Te aki olvasod látnád mire viszi egy motor ha az BMW és ha több mint 100.000 km-rel a háta mögött kerül új szerető gazdához.
Folytatás folyamatosan....