Az álom teljesülése, előzményekkel

A történet nagyon régre nyúlik vissza. Szakértők biztosan tudják kutatni mikor dől el egy ember sorsa!?Van-e sorsa előre megírva? A filozófia fejtegetések helyett inkább kezdjük a normál értelemben vett "benzingőzzel fertőződés" tényét, hihetném most, hogy könnyebb lesz a megpecsételődött sorsomat elmesélni magamnak és minden érdeklődőnek.
Az igazság az, hogy fogjuk rá az apára mivel a születésem előtt már a " nagy Oroszország" útjait szelte boldogan az akkor elérhető csodával: Jawa 350, csepp tankos, bordó színű, női szívek dobogtatója...Legnagyobb sajnálatomra ez a motorkerékpár más csak "kis szobai panel lakás gyermek bútoraként transzformálódva" tudott konfrontálódni velem a születésem után.Ígérem az önéletrajzi ömlengéseket rövidre fogom venni, de kikívánkozik mit tegyek, ezzel is próbálok a vérvonalban kollektív felelősséget létrehozni a saját kialakult motorfüggőségem védelmében.
Teltek múltak az évek, igen szeretett bátyám és én cseperedtünk a szülők legnagyobb örömére teljesen normálisnak tűnő családi körben.Sok sport, kerékpározás, gyümölcsszedés, vitorlázás, úszás, tanulás és na jó; némi olvasgatás után megtörtént az első kollektív hiba.Miszerint édesapám a gyümölcsöskertbe kijáráshoz megvásárolta az akkori évek leghasznosabb kis motorkerékpárját egy 50 cm3-es Simsont, a legnagyobb igyekezettel az én megmentésemre a motorkerékpár rendszámmal vizsgáztatva mint "nagymotor" jött. Fizikai méreteim és adottságaim folytán nem sok esélyem maradt a motor környékén mivel a lábam nem érte el az utas lábtartót...nem baj tudat alatt a hangjával már akkor is fertőzött. Ugrunk nagyot az időben..a családi ház váltotta le a panel lakás adta örömöket, a külön műhely-garázs színtere lehetett a legkülönfélébb varázslatos munkáknak, nem-nem ne is tessék lézer és plazmavágó kézi készülékekre asszociálni hiszen egy átlagosnál magasabban iskolázott család 80'-as évek végi házában a köszörű gép maga volt az öröm, nem is beszélve a korlátlanul használható satupadról és a kézi tekerős fúrógépről oly sok elrontott tűreszelőig.
Azon kapom magam, bátyám boldogan jár a rendszámos Simson csodával miközben a szülök nem is látják a házasságbeli "örömeiktől", hogy a kisebbik gyerek csak tekeri azt a biciklit keményen a kortársait elengedett kormánnyal is maga mögé utasítva de csak nem teljes boldogságban mivel a börrögő, füstölő, szervizt igénylő kis Simson csak nem elérhető számára vagyis számomra.
Maradtak hát az illegális Téli kikötő környéki, eldugott úton kunyerálások az amúgy is igen felelősségteljesen gondolkodó bátyám felé. Legalább egy körre könyörülj már rajtam Te tökéletes mintaszülő másolat ,Te mozgó, élő, szülői webkamera rendszer Te!
Lássunk csodát: elől ülve a fergeteges, narancsos, gyári, karcmentes, színben pompázó motorkerékpáron elérek minden fontosnak vélt kezelő szervet. Úgy mint kormány, kürt, szilárd talaj, gáz markolat és fékek. Mire a szűk aszfaltsávban a töltés tetején sikerült volna a hozzám képest hatalmasnak mondható Simson motorkerékpárt megfordítani, hogy vissza is tudjak menni ne csak oda már régen nem én ültem a gépen hanem a Bátyó "gyengeáramú" évfolyam és iskolatársa Pista. Ők már az egy keréken száguldó Cikuszi artisták ( későbbi nevükön Street Fájterek :) ) mozdulatait vélik felfedezni az első kerék aszfalttól mért 20cm-es magasságának hála amit kövér gázzal és határozott kormány rángatással akartak elérni. Itt jegyzem meg, én is akartam később ilyet, azt hiszem egész kicsi pénzből megúsztam kb...
Egy a lényeg a családi Simson soha nem lehetett az én kedves, szeretett játékszerem a rendszám tábla és a hozzá kötődő 18 éves korhatár után megszerezhető jogosítvány mizériák miatt. Talán ha akkor többet motorozom és jól odavágom magam egyszer-kétszer amit a tesó soha nem csinált meg akkor mára alaposan kigyógyulhattam volna a kóros benzin függő betegségemből.Egyszer próbáltam édesapám hozzájárulásával felülni a Simson motorkerékpárra a saját utcánkban ami zsákutca lévén elég biztonságot sugárzott a szülők felé, de elkövettem egy kis technikai hibát mivel az igen gondos, féltő, szeretett édesanyám akkor nézett rá a szerinte boldogan az utcán tollaslabdázgató gyerekeire amikor én egy rosszul kivitelezett kuplungolás révén az árok parton az aszfalt út szélén nem szándékosan kaptam egy kerékre az áhított Simson motorkerékpárt és gyorsultam ki vele egy kerekezve szegény édesanyám ablak mögüli látóteréből. Mesélnem sem kell mi volt ezután a játékidő végén a házban este...Persze maradt a kerékpár amit azóta is mindig lelkesen csurom vízig taposok a saját és környezetem egészségére.Most megint ugrunk nagyot az időben már az "érettségi" vizsgán is túlra, amikor is a következő veszélyes helyzet alakult ki:apró pénzeim már voltak, időm is néha, a kerékpározást imádtam de nem tudtam elég messzire menni vele elég gyorsan.Az álmaim akkor is tovább értek el mint a járműveim és sebességük aránylott a rendelkezésre álló idő és pénz hányadosával. Térülök-fordulok és már nézem is a motor hirdetéseket...technikusi vizsga és egyetem elején járunk amikor is családi kasszán kívüli keretbe csakis a jól bevált de megkímélt ETZ motorkerékpárok férhettek be.
Mondanom sem kell a legújabb gyogyóm teljesen a háttérben mérgezett engem és a tisztes jövő esélyét is elvéve a kitagadást is kockára tetette velem révén a szülők semmit sem tudtak a kétes szándékaimról. Darabig még udvarolgattam egy-két lepusztult, látványra világháborún túli, útszéli ETZ voltam vashalomnak. A csoda már akkor is megtörtént, a Bátyus fondorlatos bevonásával egyszer csak megláttuk egy hirdető motorkerékpárját ami maga volt az álom. Német gyártmányú, MZ ETZ 150-es, rendszámos, erős, két személy mozgatására is alkalmas, mese szép motorkerékpár, személyi gépjárművet. Kicsi hezitálás alakult ki bennem, hogyan tovább?-mivel nem rendelkeztem az adott gépjármű kategóriára érvényes gépjármű vezetői engedéllyel, na itt az a pont ahol a szülőnek is beillő felelősségteljes Bátyó cinkos bűnpártolása tényeken keresztül tetten érhető a kollektív családi megfertőzésem ügyében.
Elkövette azt a testvéri, bűnpártoló hibát, hogy a kérésemre eljött velem megtekinteni a szóban forgó motorkerékpárt mivel nekem nem volt papírom rá és hirtelen felindulásából azt merte mondani nekem védtelen, kicsi öccsének, hogy ez a Német gyártmányú ETZ MZ 150-es narancsos színű motorkerékpár valami iszonyat jól megy a Tisza parton húzatva...Mondanom sem kell a hirtelen felindulásban úgy ahogy voltam felültem sisakban papírok nélkül és ütközésig húzva a gázt a sarok után reménykedtem, hogy nyeregben tudok maradni az elképesztően gyors és erős motorkerékpáron. A történet a konyhában a családi közös vacsorázásoknál folytatódik egy újabb kis vidámnak nem ígérkező képpel.Miszerint a család tudta nélkül önerőnek vélt forrásokból sikerült ezt a gyönyörű motorkerékpárt megvételeznem a Bátyám nem kis cinkos segítsége által, de jött a gond be kell vallani felbujtó, veszélyes tettemet a családnál. Valljuk meg nem arattam osztatlan sikert a "motoros fordulat az életemben" című kis rövid elbeszélő szösszenetemmel.
Hatalmas külső kegyek folytán elmaradt viszont a pofon és az azonnal vidd vissza mondatok is amikben része lehetett az abszolút elszánt 19 éves férfiúi tekintetemnek is a rendíthetetlen kiállásommal egyetemben ( belülről legalább is így éreztem ahogy finoman előhoztam a témát ).
Innentől kár szaporítanom a szót boldog motoros évek kezdődtek: jaj de jó lenne ha lenne pénzem benzinre, egyszer biztosan nem a farmer alá vett kukás zacskóval fogok védekezni a viharos eső ellen a cukrászda vécéjében "alá" öltözve, biztosan össze tudom szedni a pénzt egy sátorra is, egész jól bírják a kerékpáros túra táskák a motoromon is, a fater oroszból hozott bukója kicsit huzatos de legalább jól lötyög is a fejemen....Komolyabb esések nélkül úsztam meg a korszakot és itt jön a gondolat amiért a blog indítása mellett döntöttem. A minap eladtam a jó kis ETZ-t a bűnpártoló Bátyus névre hallgató édes testvéremnek.
Felgyorsítva az eseményeket a mai napig még volt pár dolog címszavakban:
egyetem alatt vett, ösztöndíjból fenntartott, soros négyhengeres Yamaha XJ 550-es igazai nagy motorkerékpár, boldog túrák, motorrevü kiírásban nyert igazi motoros csizma, sok ország, sok szerelés, sok kaland, nagyon sok öröm, rengeteg év.
A következő forduló pont a kötelező felnőtté válás állomása amikor is az 1982-es évjáratú, németországi magán importból származó, sok tulajdonossal megáldott, bordó metál, motorkerékpáromat a lakás reményében értékesítésre bocsátottam.Na nem voltam ettől boldog ellenben a következő tulaj aki egy jól felújított szép motor boldog sokadik tulajdonosa lett.Eközben az ETZ mindig a nevemen volt és a Yamaha 4db bontott karburátorából leeső egy Keihin karburátorral tuningoltan boldogan pöfögött főleg a cinkos Bátyus alatt az országban.Jöttek a dolgos, céltudatos, motor mentes, "normális" évek. Lakás igaz kicsi de összejött a minden motor hangjára kihegyezett fül újabb szív össze rándulásokat okozott a gyógyíthatatlan betegségemre.
Maradtak a hossza net bújások, álmodozások, felébredések, kiállítások lelkes látogatásai....
Mígnem előjött a lappangó, kitartó, alattomos kórság: a benzin égett szaga utáni vágy amelyet egyetlen más anyag sem pótolhatott.
A lavina elindult, álmok begyorsultak, internet és barátok segítettek és máris kész az eszméletlen, esztelen nagy baj. Megvettem életem 3. olyan motorkerékpárját amit a szülők csak nem is sejtenek... kezdték elhinni, hogy az öcsike feje-lágya is benőtt!? Na azt már nem betörni betörhet de ha ez a benövés ára akkor lágy maradok.
Mivel az álom gép mindig is Boxer volt és a kiállításokon új bemutatása óta dobogtat a BMW R 1150 GS típusa, hát megtörtént.
A keret mindig szűkös volt motor téren ezért a mostani kék-fehér szerelem nagyon sok kilométert átélt már előző és egyetlen tulajdonosával a nyeregben.
Ennyit rólam és a motorozás közötti múlhatatlan szenvedély bevezetéséről.
Ész érvek nincsenek, anyagi keret éppen csak.......kérdések sok is.
A blog azért indult el mert nagyon szeretném ha Te aki olvasod látnád mire viszi egy motor ha az BMW és ha több mint 100.000 km-rel a háta mögött kerül új szerető gazdához.
Folytatás folyamatosan....