Május elseje idén (2014) csütörtöki napra esett ezért adta magát a baráti ötletelés, mennyünk sokan a tengerre. Magyarok az Adrián rovatunk felpörgött mert nem én szerveztem munka mellett :) így ház bérlés, 10 fő hely, csak nyolc-kilencen lettünk végül. Gyors pályázás le, mert idő takarékos, tengerpart elérése Senjben. 
Persze a határon volt kis tanácstalanság amikor az egyik barátosnénk 2 éve lejárt személyivel és érvényes útlevél nélkül próbált határt átlépni. Képzelhetitek mennyire sikerült neki, az volt a koncepciója, hogy biztos elég oda a jogsi is..... :( miatta volt egy kis időbeli csúszás és felmerült a "B" terv is mindenki irány a Balaton. Szerencsénkre ez hamvába halt, viszonylag gyors önismereti vizsgálat után amikor is figyelmetlen főszervezőnk belátta 8 ember pihenhet jót azért, mert neki több éve nincsen érvényes igazolványa lassan semmire sem. 
Tanulságnak nem volt rossz. Időjárásról csak annyit, hogy lefelé pont sikerült minden felhő között ellavíroznunk szépen de összességében vasárnapig nem is ígértek jó időt na ez stabilan be is jött nekik. A többiek vasárnap délutánig értek rá minden napra volt ötlet bőven, Plitvicei tavak (végül időjárás miatt kihagytuk), senji vár, városnézés, közeli medve park meglátogatása. Nem sokat sátraztam Horvátországi erdőkben de a medve populációt 1000 tagúra becsülik. Igen, pontosan mind szabadon él, szerencsénkre barna medve tehát 200-300 kg-nál nem nőnek nagyobbra. 
Kész öröm, hogy nem az ember szerepel a heti menüben náluk főfogásként de azért nem akarok személyes barátságot kötni első találkozásra velük. A medve parkban ami igazándiból önkéntesekkel üzemel volt lehetőségünk "ismerkedni" biztonságosan hiszen erős fém kerítés és elektromos kerítés is védi a látogatókat. Pontosabban ez egy medve menhely mert a családjukat, szüleiket elveszített mackókat gyűjtik be akiknek nincsen esélyük a túlélésre, mert nem tudják megtanulni a táplálékszerzést és az önfenntartást senkitől így életük végéig lakók lesznek. Gondozókkal sem lehetséges megtanulniuk a hiányzó tananyagot. Ugye milyen fontos a hagyomány, tanulás, oktatás? Szemtanúi voltunk egy barátságos kis paskolásnak 2-3 maci között hát azért a két darab hátsó végtagjukra állva 200-250 kilogrammos mackók mellett állva éreztük ez nem a mi súlycsoportunk. Gyanítom a Klicskó fivérek is lemondanák az 1-1 elleni meccset. Hangos puffanás volt mikor az első végtagjukkal is talajt fogtak. A faluban persze vendégház és fogadó is várja a vándorokat, a konyhát teszteltük is. Kérdeztük milyen leves van?
Májne zuppe-jött a válasz! Oké rendben jöhet, voltam én kollégista tudom mi az amikor mehet bele minden ami van csak meleg kaja legyen. Kollégiumban ami nem volt gyorsabb nálunk az kondérban végezte, gumi labda, szobatárs, szomszéd és egyéb lejárt élelmiszerek. Végül is finom levest kaptunk utána pedig már a tűz és a parázs kapott főszerepet a színpadon. Mindenki eldönthette mit, mennyire átsütve szeretne. 4 nap gyorsan elrohant előszezonban, viszont csak javasolni tudom mert nincsenek sokan és az árak is igen barátian alakíthatóak. A többiektől elköszöntünk vasárnap délután de mi még úgy terveztük szerdáig maradunk kicsit. Zseniális ötletnek bizonyult mert a többiek elmondása alapján ők hazafelé hóesésben vezettek mi pedig a napot kerestük délnek indulva amit az előre jelzések szerint hétfőtől meg is találtunk. Viszont a vasárnapi déli utazásunk végcélja Trogir esélytelen lett amikor a parti úton 120 km/h szélben jöttek erősebb "pöffök 150 km/h-val. Nem volt meleg viszont eléggé dülöngélt a motor. Nem volt túl bizalom keltő a dolog én is csak azért élveztem, mert a tarajos hullámok tetejéről felkapott vízpárát a szél 20 méter magasságban forgatta meg.
Gyönyörű látvány volt főleg a gyerekkori vitorlás múltammal. Nem, hogy szállást kerestem volna hanem kikötőt, hogy ki az az őrült aki adna egy hajót ezt élvezni. Ehelyett Trogirtól nagyon messze a kikötőben kaptunk szállást mini erkélyes, klímás házikóban. Estére a kiadós kikötői vacsora után akkora volt a baj átfázás ügyben, hogy a klímát a nyáron megszokottól eltérő módon fűtésre kapcsoltuk be. Vasárnap estig tartott csak ez az egész szenvedés, mert hétfő reggeltől mintha két hónapot ugrottunk volna az időben és tűző napsütésre keltünk. Így már vidáman kerekeztünk le Trogirba ahol kerülgettük az óvárost de végül a motort lerakva nagyon szép délutánt töltöttünk el az óvárosban és a kikötőben ülve, állva, fekve, sétálva. Persze a "grilled kalamári" nem maradhatott el. 
További fotók a galériában-- ››
