Partraszállás

A minden évi rendes Horvátország után (idén még nem is voltunk) vágytunk már egy másik partra is, ami mondjuk sokkal keletebbre található. Partra szállás csak éppen a part felől a vízre nem pedig az ismertebb irányban a víz felől a partra, mondjuk ez nem is Normandia hanem az átellenes vég. Gyerekkorom óta tudom, hogy Bulgária csodaszép és árban is nagyon elérhető hiszen az utóbbi években sem Bulgária a TOP felkapott régió, ami talán nem is baj, mert így nem a francia Riviéra áraival kell kalkulálnunk. Nem tudtam mire számíthatunk de az előzetes tervezgetés, álmodozás azt mutatta, nem lesz csúnya a hely.
Az előző erdélyi túrán hófalba veszett Transz Fogarast is be akartam pótolni de nem maradt rá idő, mondjuk én voltam ott sok éve és az mindig megér egy kitérőt de idő hiányában mégsem. Pár nagyobb várost halottam már a bolgár tengerparton de Várna és az ország belseje is ígéretes iránynak tűnt. Több tervet is kidolgoztam a haladás függvényében, hiszen egy kedves ismerősöm részletes ajánlásokat tett nekem Bulgária egészét tekintve és látszott bizony a tengerparton sercenő zsír égetésen kívül az ország belsejében futó hegyvonulat is megér egy fordulót.
Úton:
Szegeden a családlátogatás amúgy is útba esett így a késői indulással csak a Szeged-Budapest távolságot nyertük meg estére, másnap kényelmes alvás után indulhattunk neki a nagy útnak. Az eredeti terv természetesen autópálya mentes volt és Szeged után csendes kis mellékutas barangolást ígért, akkor még nem tudhattuk, hogy azzal a tempóval az 1000km-es távolság nem fog kényelmesen beleférni 1-2 napba. Pár száz kilométeres napi barangolások után rájöttünk hiába vettünk ki 5 munkanap szabadságot ami a 2 db ráeső hétvégével akár 9-10 nap is tud lenni ha az oda és a vissza út is 3-3 nap akkor a fennmaradó kevés még rendesen lebarnulni is. Az idő áldozata lett a Transz fogarasi hágó és a gyönyörű főváros is, gyorsan beláttuk fel kell menni a nyugati-keleti irányú Bulgáriát átszelő autópályára ha egy kis színt akarunk a bőrünknek szerezni.
Közelekedési kultúra:
Az autópálya amúgy nagyon jól járható, sajnos látszik, hogy drága, nyugati, levetkőzött autók után már tudnak venni egy-egy jobb autót de a közlekedési kultúra, a jobbra tarts és úgy egészében a közlekedési színvonal még nem érte el a svájci szintet. Cserében viszont Románia, Bulgária nem kér pénzt a motorosoktól az autópálya használatáért!!!!!!Érdemes lenne ezt meggondolni a fejlett nyugatnak is!!! Amikor nem az autópályát szeljük azért lehet találni falvakat a hegyekben ahol mezítelen kisebbségi gyerekek fociznak, fejelgetnek a lószarral de ettől autentikus a túra :) A táj csodálatos, az aszfalt megfelelő minőségű, a hőmérséklet pusztító.
Hőmérséklet:
40 Celsius volt az autópályán, ami ugyan nem gond egy lég-olaj hűtésű boXernek de a vezetőnek, utasnak annál inkább, sokat kell inni és a rostélyt felnyitva nyílt lánggal nézünk szembe, rosszabb mint bezárt sisakkal. A megengedett 140 km/h és ezen sebesség környékén is tökéletesen működik a boXer erőforrás sőt az olajhőmérséklet skála egyetlen vonással lépett az általános középérték fölé akkor is ha rendesen terheltük...Elgurultunk a bolgár tengerparton egészen a török határig is lefelé Délnek de nem kívánkozott most átmenni már csak azért sem, mert a part menti úton nem is lehet és most ott is páran be vannak gőzölve és felrobbantanak olyat is aki vétlen az ügyben. A déli part menti gurulás elég tanulságos, hiszen egyfolytában a telefonunkat néztük, hogy még biztosan 2015 van-e? Gyanúsan 1980-as hangulat van a felkapottabb helyeket magunk mögött hagyva de a táj szép, egy-egy kis földúton le lehet szivárogni a partra mártózni egyet. A szállások nagyon elérhető árban vannak akinek elég 3 csillag az már 3500 Ft/fő/éj ártól kap rendes, tiszta szállást, akár tengerparton is.

Szerencsénkre az egyik szállásunkon a parton találkoztunk egy magyar párral akik kimondottan nyitott szívvel álltak hozzánk, ami már a köszönéskor eldőlt, hogy vidám napok elé nézünk. A gyanú be is igazolódott pont olyan érdeklődőek a világ dolgaiban mint mi voltunk. A közös strandon szénné égés után felüdülés volt az éttermi vacsorák bőséges táljait egy-egy hideg sörrel lezárni. Végül hazafelé is közösen indultunk el de az én GS-em kisebb tankja nem bírta a versenyt a Szeged melletti barátaink amúgy igen sportos autójával így elengedtük őket előre felderíteni mindent. Ebédnél még azért beértük Őket egy közös lakomára és csak ezután köszöntünk el bizonytalan időre. Bulgáriát mindenkinek csak ajánlani tudom, minden van amire vágyhatunk: csend, nyugalom, régi, új, olcsó, drága, szép, lepusztult, finom, tömeg, kihaltság. Rajtunk múlik, hogy a felkapott turista paradicsomokat üldözzük-e vagy nyugalomra vágyva kisebb helyeken bújunk meg.

Távolság:
Igen erről azért beszélni kell, mert a tengerpart 1000 km egy irányban és kb ugyanennyi hazafelé is és akkor még nem csavarogtuk agyon magunkat. Autópálya díj nincsen motorkerékpárokra mondjuk nem is láttam semennyi motorost sem.
Étkek:
Ettől nem kell félnünk ma már, minden kapható a boltok, piacok polcai roskadoznak a bőségtől, aki kedveli a hagyományos konyhákat azoknak is akad bőven falat. Az úszó és vízi állatokat is szívesen készítik el elég változatosan.
Kötlségek:
Szállás van olcsón is tiszta, camping is elérhető, étel nem drága étteremben sem, üzemanyag nem drága. Szerencsére motorral az autópálya nem fizetős így csak tankolnunk kell.
Én személy szerint imádom a tiszta vizű, sziklás partos Horvátországot de egy utat megér Bulgária sőt ha van idő akkor a belseje miatt hosszabb túrát is esetleg egy visszatérést az ország alaposabb megismerésére.