Balatonon a gépeszközzel

Munka ürügyén nem az autó győzött végre a motorral szemben. Így történt az eset, elvitettük magunkat a bömössel a nagy tóra!Végre megnézhette a vas milyen az a Magyar tenger gyönyörű időben. Körtúrának indult, de az idő rövidsége miatt csak a tó végét haraptuk le. Bekezdtünk Kenesén és Tihanyon át komppal kikötöttünk Siófokon a barátoknál!Hiába mérgezem a cimborát még nem fér bele az életébe egy vas, pedig narancsos színre pályázik ( fújjon Ő láncot öröké ). A képek önmagukért beszélnek a szavak csak rontani tudnak ezen az én stilisztikámmal szerintem, ezért inkább a tájat békén is hagyom. Akit műszaki vonatkozásban érdekel a dolog az most örülhet mert a gépről is eshet néhány szó. Kopnak bele a kilóméterk de abszolút megbízhatóan indul és hűségesen működik, főleg amióta a 10.000 km-es szervizt megcsinálták rajta azóta a váltótól elkezdve minden jobban finomabban megy, működik. A balatoni látogatás is tökéletes volt, kipróbálni a 2 személyes motorozást és szokni a testhelyzetet, melyik motoros ne ismerné, a tarkón kopogtató utas kérdését, nem beszélve a jól felpakolt motorra az utas fel és leszállásáról!? A kompozás során márka társat is találtunk, egy R 1200 Rt-s házaspár személyében, új gépüknél már csak tulajdonosa állt büszkébben a fedélzeten, gondoltam meg is nézem a rendszámból milyen nyelven szólítsam meg abból az egyből amit született magabiztossággal, akcentus nélkül török jól. Persze, hogy északiak voltak, így maradt a rövid úton a kedves biccentés és a pánikszerű fényképező gép keresgélés, hátha nem maradunk le a kellemes szél okozta könnyed hullámokról, amik a halászlé után gyorsan ringattak volna minket álomba! Az első ülésen vagy Én ülök rosszul vagy nem elég izmos már 30 felett az ülő felem, de nyavalygás ide vagy oda 200-300 km után Én aki imád nyeregben lenni ( az életben is ) komolyan gondolkodok milyen ürüggyel lehetne férfiasan leszállni a gépről, lehet csak kipuhult a nyereg de az ülő csontomat és a far gerincemet annyira nyomja, hogy az már zsibbad! Esetleg a túl behajlított térd teszi még nem tudom. Menekülésemre a kényelmes hátsó ülést sem sokkal lehet nőként tovább uralni. A hátsó gyári sárvédő azért hagy még némi kívánnivalót maga után, hiába szereztem be még mindig csap fel vizet, ami lévén, hogy túra endúró lehetne vagány is csak amikor a táskákat és az utas hátán a motoros ruha is esős, sáros az már nehezebben magyarázható...ide valamit ki kell még dolgoznom. Egyenlőre kisebb gurulásokkal készülünk a közelgő nagyobb Ausztriai falatra. Száraz aszfalton az Anakee gumik nagyon pozitívak. Persze a villám látogatás adottsága az is, hogy csak néztük a vitorlásokon élvezkedő csapatokat, mivel vízre csak komppal tudtunk menni, ami ugye nem akkora élmény mint a trapézon lógni a kellemes szélben vagy szörfön hasítani a felszínt. Nembaj legközelebb talán egy kis vitorlázással meg lehet majd fűszerezni a dolgot, amennyiben a szél is úgy gondolja majd...