Vendég előadónk: Egy új GS-őrült születése

"Fogadjátok Péter vendégelőadónk tollából vágatlan":

Egy új GS-őrült születése

Ki ne vágyna egy BMW R 1150 GS-re? Legyünk őszinték, minden valamire való BMW-kedvelő álmodozott már egy GS-ről! Azt mondják, hogy két fajta motoros van: A BMW-s és minden más. Nálam sosem volt kérdés, hogy melyik táborhoz csatlakozom… Még szinte járni sem tudtam, már nagyapám R69-ének oldalkocsijában ismerkedtem a motorozás örömeivel. A hiba csak az volt, hogy az R69 darabokban pihent az istállóban, az oldalkocsi pedig szomorúan porosodott a szín alatt… Viszont már akkor tudtam, hogy ha nagy leszek, nekem aztán BMW-m lesz! Az első lépést 2014 tavaszán tettem meg e rögös úton: Szereztem egy 2002-es F 650 GS. Persze tudom: Nem is igazán BMW, pláne nem boxer, de a rotoros logó és a GS jelzés csak ott van, és az adott pillanatban csak ez számított! Megbarátkoztunk, szeretgettem, ápolgattam és nagyon jól szolgált úgy 12 000 km-en keresztül. De az a bizonyos érzés mindig motoszkált bennem: egy igazi boxert szeretnék, mert az igen, az az igazi BMW… Évek óta informálódom, fórumokat látogatok, elolvasok mindent, ami elém kerül a témában. Így bukkantam GSKrisztián blogjára, ami még inkább megerősített elhatározásomban: Ha törik, ha szakad nekem lesz egy R 1150 GS-em. Bár akadt néhány nehézség, amit le kellett küzdeni…
Felvettem a kapcsolatot Krisztiánnal, hogy tanácsot kérjek tőle a GS beszerzésével kapcsolatban. Krisztiánt elkapni nem egyszerű dolog és nem kis időbe telt mire személyesen is találkoztunk. Bár mindketten Dél-Budapesten élünk a 2015-ös Tourateches eventen sikerült váltanunk néhány szót. Nekem is vannak „motoros” terveim, és nem egy elképzelésünk találkozott. Sajnos azonban más közös pontot is találtunk: mindketten komoly időhiánnyal küzdünk, és nagy terveink megvalósításánál egy szinte nélkülözhetetlen tényező hibádzik, ez pedig az idő…
Kérésemre Krisztián felvázolta a GS vásárlás általa fontosnak tartott részleteit. A magyar motoros motorvásárlását többnyire egy alapvető tényező határozza meg, ez pedig az anyagi lehetőségek. Lehetőségeim ismeretében Krisztián azt javasolta, hogy inkább 1150-esben gondolkozzam, méghozzá a késői, vagyis a 2002-2003 évjárat példányai között keresgéljek. Miután végigmért azt is megállapította, hogy nekem akár egy Adventure is szóba jöhet, mert meg van hozzá a magasságom. Ja, a magasságom meg van, de az izomzatom nem biztos…
Sokat tipródtam: Kell-e nekem egyáltalán egy ilyen nehéz vas? Nem lesz-e túl nagy falat egy 650-es egyhengeres után? Ezeken túl persze foglalkoztatott az is, hogy honnan lehetne beszerezni egy keveset futott, szép állapotú gépet. A magyar használt-piac felmérése egyértelművé tette, hogy semmiképpen sem itthon… Alig-alig van néhány eladó darab, amik vannak, azok pedig a tipikus „külföldi okmányokkal rendelkezik” típus, vagyis többnyire Olaszországból behozott, kétes múltú motor. Lehet, hogy az a helyzet, hogy akinek van egy jó GS-e az nem szeretne tőle megválni?
Egy kedves barátom tavaly vett egy 2005-ös R 1200 GS-t egy magyar kereskedőtől, aki Olaszországból hozza be a használt gépeket. Ő azt állítja, hogy Németországból nem szabad GS venni, mert a germánok túlértékelik a saját gépeiket és nem lehet jó áron hozzájutni. (Gondolom a jó ár számára azt jelenti, hogy tud rajta szépen keresni…) Felhívtam én is ezt a kereskedőt, és jeleztem neki, hogy érdekelne egy 2001-2003-as GS. Erre csak annyit mondott, hogy 1150-est nem nagyon szokott behozni, mert kevés van belőle. Ezen nagyon elcsodálkoztam, mert elvileg ebből a típusból több mint 100 000 darabot gyártottak, és a német használt-piacon jócskán találni belőle. Kicsit elgondolkodva aztán csak arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy egy kereskedőnek azért nem éri meg az 1150-essel foglalkozni, mert 1. nagyon keresett típus, amiből következik, hogy 2. nagyon tartja az értékét és ezért nem jut hozzá olyan áron, amin még jócskán keresni tud.
Mivel német származású vagyok, és beszélem is a nyelvet nem volt kérdés, hogy Germánföldön nézek körül, hátha akad valami kellemes vas kedvező áron. Már évek óta nézegetem az ismertebb német használt motoros oldalakat, az e-bayt és az e-bay Kleinanzeigent (apróhírdetéses oldal, ahol nem lehet licitálni). Persze az emberben felmerülnek kételyek: Kinéz egy motort magának, ami 800-1200 km távolságban van, aztán a helyszínen meg kiderül, hogy nem is olyan, mint ahogy azt a képek mutatják… De én ráleltem egy másik lehetőségre, ez pedig a GS-Forum.eu oldal, ami értelem szerűen egy fórum, ahol minden infót megtalálsz a GS-ekről. Itt van egy keres-kínál rovat is, ahol a fórumtagok kínálják motorjaikat, alkatrészeket és mindenféle kiegészítőt. A németekről bizton állítható, hogy lelkiismeretesen kezelik a járműveiket, rendszeresen az előírtak alapján szervizeltetik, legtöbb esetben márkaszervizben. Abból indultam ki, hogy ha az alap német ilyen, akkor egy olyan motoros, aki részt vesz egy fórum életében, posztolgat, tanácsokkal látja el a problémákkal jelentkező tagokat, az biztosan nagyon vigyáz a motorjára is, és érdemes ilyen egyéntől motort vásárolni. Megfigyeltem azt a gyakorlatot is, hogy a fórumtagoknak valamivel olcsóbban kínálják a motorokat, mint amennyiért a nyilvános oldalakon elérhetők. Akad aztán még egy nem elhanyagolható tényező, ez pedig a bizalom, ami alapvetően nem a németek legfőbb erénye. Ezzel mindösszesen azt akarom mondani, hogy egy átlag német egyszerűen fél egy keletről érkező vevőtől, és nem szívesen kommunikál vele. Ez a fórumban nem jellemző, a tagok közötti kommunikáció problémamentes. Ezen elgondolás alapján a fórumban kínált gépekre összpontosítottam. Heti rendszerességgel kerülnek ki eladó motorok, van miből szemezgetni. Álljon itt egy példa: 2002-es R 1150 GS első tulajdonostól, 19 161 km-el, kofferekkel és új gumikkal 5 900 Euróért. Nem tűnik rossz választásnak ugye? Az ár mögött még ott áll a VB, ami annyit jelent, hogy “verhandelbar”, vagyis alkuképes az ár. Persze akad jócskán túlértékelt motor is  fórumon, és ezek nem is kelnek el olyan gyorsan, mint a kedvező áru darabok.
Sok motort néztem meg, sok esetben beszélgettem az eladóval, volt, hogy már az árban is megegyeztünk, de végül is nem vettem meg a gépet. Kivárásra játszottam, jó magyar szokás szerint keveset futott, hibátlan állapotú motort szerettem volna, amit csak jó időben mozgattak (Schönwetterfahrzeug), természetesen szervizkönyve is vezetett, törésmentes, eredeti állapotú és jól felszerelt, mindez pedig nagyon jó árral párosul. És akkor felébred az ember és bilibe lóg a keze, ahogy a jó magyar közmondás tartja. Édesapámnak van egy jó dumája: Kisfiam, nem akkor kell járművet venni, amikor kell, hanem amikor jó lehetőség adódik… Ehhez tartva magam nézelődtem, kivártam, informálódtam. Tudvalevő, hogy télen olcsóbban meg lehet kapni a motorokat, és több idő is van a gondolkodásra, mint a szezonban.
Már fél éve szemet szúrt nekem egy 2003-as Adventure, amely alig futott többet 19 000 km-nél. Nagyon tetszett, bár nem feketét szerettem volna, és „Umbau”-ként, vagyis átépített motorként hirdette meg a gazdája. Igen, és hát az ára jelentette a legnagyobb gondot: potom 7 900 Euróért kínálta nem csak a fórumon, hanem vagy három másik oldalon is. Többször megnéztem, és elolvastam a leírását. Annak ellenére, hogy átépített, minden eredeti alkatrészt megőrzött a tulaj, csak a bukócső és a motorvédő lemezen adott túl. Szép és jó, de nincs 7 900 Euróm… Telt múlt az idő, és a motor nem talált gazdára. Bár az Adveture kivitel még használtan is egy jó ezressel drágább, 
6 500 körül mozognak a 50-70 000 km-et futott szép állapotú jól felszerelt darabok, nem nagyon keres senki átépített GS-t. Aki egy 10-13 éves BMW-t vesz, az eredeti állapotot szeretne kapni.
Mit is jelentett ez az „átépítés”? A tulaj már a hirdetés kísérőszövegében elmondta, hogy csak azért döntött az Adventure mellett, mert 195 cm magas, és nagyon kellett neki az a plusz néhány centi. Csak pont azok az „extrák” nem kellettek neki, amiért egy lelkes vásárló inkább az Adventure mellett dönt: leszerelte a csőr-szélesítést, a bukócsövet és a motorvédő burkolatot, a közép-sztendert, a plexit és a hátsó lábtartókat is. Kapott a járgány viszont egy SR-Racing kipufogót (ára minimum 1 200 Euró (!), és egy egyedi műszerfaltakarót, állítható lábtartókat és a hátsó lábtartó helyére egy karbon burkolatot. Sokan úgy vélhetitek, hogy ez a GS Adventure szellemének meggyalázása, és ebben én is egyetértek. Venni a szalonból egy vadiúj R 1150 GS Adventure-t, majd lecsupaszítani és csinálni belőle egy… mit is? Ezért a gazságért el is nyerte Axel (mert ez a becsületes neve az egyébként rokonszenves német úriembernek) a méltó büntetését: kevés futott km ide vagy oda, a kutya se érdeklődött a csodálatos állapotú motorja iránt. Bár megjegyezném, hogy ő maga sem törődött túl sokat az eladással… December környékén feltűnt, hogy a fórumon csökkentette a motor árát 6 900 majd kicsit később 6 500 Euróra. Hm… kezd izgalmassá válni… Ezen felbuzdulva ráírtam egy szerény 6000-es ajánlattal. Elkezdtünk levelezni… Közben egy hirdetési oldalon is megtaláltam a vasat 5 900 Eurós áron. Na, akkor most mi van? Ez egy huligán, vagy egyszerűen nem teljesen 100-as? Kicsit bosszankodva nekiszegeztem a kérdést, hogy most akkor mondja meg, hogy mennyit kér a motorért, és abból mennyit enged, mert ez már gyanús… Sűrű bocsánatkérések közepette ecsetelte, hogy csak figyelmetlenség volt részéről, és némi trehányság is, egyszerűen nem foglalkozott vele. Így lélektani előnyhöz jutva tettem neki egy erkölcstelen ajánlatot: Nekem nem kell sem az SR-kipufogó, sem más custom-alkatrész, nekem tegye vissza szépen az eredeti tartozékokat és mondjon egy normális árat. Ezen nem is vitázott, és mondott egy árat, amire én gondolkodás nélkül rábólintottam. Igen, éljen, elviekben már az enyém álmaim motorja, amit persze csak képen láttam még, és 1 000 km-re van tőlem…
Megígérte, hogy amint teheti, visszaszerel minden eredeti alkatrészt a motorra, én pedig azt, hogy 2016 januárjában elmegyek érte. Itt jött be a bizalom kérdése újra a képbe. Kérdeztem, hogy utaljak-e előleget, vagy szüksége van-e bármiféle biztosítékra, hogy tényleg kell nekem a motor? Erre csak annyit mondott, hogy nem, megbízik bennem, és azonnal le is veszi a motort mindenhonnan. Ez csodás! De hogyan fogok aludni addig? Szégyen vagy nem, nem egyszer álmodtam, hogy lazán hasítok az új Adventure-rel a pusztában és érzem arcomon a kellemes tavaszi levegő lágy simogatását…

Elteltek az ünnepek, köszöntöttük az újévet és egyre csak azon törtem a fejem, hogyan is szervezzem meg a motor elhozására irányuló utat… Furgon vagy utánfutó? Milyen papírok kellenek? Mit kell kérnem a tulajtól? Vonja ki forgalomból vagy sem? Az internet mindenre ad választ, sokszor ugyanarra a kérdésre több, egymásnak merőben ellentmondót is. Némi keresgélés után annyi világossá vált, hogy az EU-ból nem nagy kunszt behozni egy motort: kétnyelvű adásvételi, Fahrzeugbrief (forgalmi engedély). Biztos, ami biztos megkértem Axelt a tulajt, hogy vonja ki forgalomból a masinát, amit készségesen meg is tett. Felvértezve minden szükséges dokumentummal és tudással elkezdtem szervezni az utat. Szerencsére a munkám is a német nyelvterülethez köt, így néhány üzleti tárgyalás sem volt nehéz rászervezni az útra. A motorszállító utánfutó mellett döntöttem, egyszerű gazdaságossági megfontolások miatt. Négy nap alatt sikerült 3 200 kilométert megtennem, ennek több mint a felét utánfutóval… Az utazás utolsó állomása Stuttgart volt, ahol csütörtök este találkoztam leendő GS-emmel és tulajdonosával. Stuttgartba érve egyre gyorsabban dobogott a szívem. Olyan érzés volt, mint az első randi. Olyan lesz-e a kiválasztott, amilyennek elképzeltem? Igen olyan volt, és még sokkal olyanabb! Élőben szebb volt, mint fényképen. Beindítottuk, hangja mint a lágy muzsika… Nem kellett túl sok kérdést feltennem, felgurítottuk az utánfutóra és nekikezdtünk a papírmunkának. A motor papírjai rendben voltak, vezetett szervizkönyv, minden szervizelés rendben. Axel nagyokat pislogott a kétnyelvű adásvételi szerződés kitöltésekor: Anyja neve? Tanúzni kell a szerződést? Ők akár egy papírfecnire is lekörmölhetik a szerződést, a két fél aláírása jogszerűvé teszi az aktust. Még egy utolsó éjszakát tölthetett az Adventure régi otthonában, én pedig egy közeli hotelben tértem nyugovóra. Reggel hétkor felkötöttem a futót és irány haza. Keményen fagyott az elmúlt napokban és kicsit aggódtam, hogy a makulátlan motort, ami még havat se érzett a gumija alatt, most a felverődő sós lé teríti be. Ennek megelőzésére már előző nap beszereztem egy motortakaró ponyvát. Le is takartuk, el is indultam. A tuti kis ponyvám ki is bírt vagy másfél kilómétert az autópályán, aztán elemeire szakadt… Szerencsémre a reggeli fagyot ragyogó napsütés követte, és szinte végig száraz úton jöttem. Potom tíz órás út után fáradtan, de elégedetten értem haza, alig várva, hogy megüljem az új szerzeményt. De még előttem volt a honosítás procedúrája, ami az interneten keresgélve egy igen egyszerű dolog, de a gyakorlat persze mindig más… Ez azonban már egy újabb történet!

Ígéretes "előadásoknak" nézünk elébe (Krisztián)