Memories -"Végig ez a csajoskodás megy majd?"

Minek az angol cím ha nem beszélek angolul? Nem éreztem, hogy fejezi ki a magyar nyelv a legjobban a régi emlékek agyban előre tódulását. Ezek szerint a magyar sem megy?A mai szösszenetem egy kedves barátommal átélt túrát idézi illetve az ott elhangzottakra reagál. A történethez tartozik dióhéjban az összes motoros múlt amit itt próbálok netre vetni miszerint azért a Kazah út előtt gurulgattam már pár "métert" motoron, nem csak oldaltámaszon lökdöstem előre-hátra a vasakat a motor szalon előtt és a nyugatinál az óra alatt...A mongóliai álom út helyett jött a "B" terv egyfajta vigaszdíjként, mennyünk Kazahsztánba hiszen az közelebb is van, rövidebb idő és kevesebb pénz megjárni. Itt nem éreztem a megjárni mit fog takarni, hiszen végül "jól megjártam". Az extra élmények már útközben elkezdődtek, hiszen én egy dologgal nem számoltam: a barátom ex terepversenyző volt, van és sajnos nem tájfutásban hanem motorozásban. Mi ezzel a gond?
Kérem alássan csupán annyi, hogy iszonyatosan, agyonverhetetlenül bírja a terhelést és nem képes rendesen elfáradni a nyeregben, mert szinte korlátlan élvezi a motorozást és óriási pechemre bírja is. Hol itt a gond?
Részletezem: végig vezettünk egy laza kis napot a semmi és a valami kétes határán, nem sok, maximum napi 800 km természetesen nem autópályán sőt inkább nevezném negyed osztályú néhol szilárd burkolattal ellátott tanösvénynek ahol a budapesti vidámpark bezárás nem okoz nagyobb lelki törést hiszen az út bőven felér egy sima magyar hullámvasút okozta örömkitörésekkel. Időt nem veszítünk hiszen motorozni jöttünk így a gyors és rövid tankolások után ülünk is fel a motorra nehogy kihűljön az ülése. Jó nem gond majd könnyítek magamon 400 km múlva vagy párologtatok, mert az jól megy, esetleg el is felejtem, hogy 10 órája is folyadékot akartam leadni. SOKAT. Estefelé rákérdezek már nem tudom hanyadik teljes tank kimotorozása után, hogy eszünk-iszunk  é" valamit? Szerinte most mennyünk, haladjunk most este kisebb a forgalom. Magamban csak dünnyögve harapom el, hogy a forgalom kicsi de lesz forradalom ha nem lesz étel-ital. Nem gond mondom nagy fiú vagyok mehet ez így még, van rajtam vagy 1.5 kg felesleg és ha kell eljátszom a hőst. Élvezni akarom az utat így aznap már nem sőt egy átmotorozott éjszaka után még reggel sem vagyok pofátlan előhozakodni az alap biológiai szükségletemmel nehogy korcsnak tűnjek, hogy naponta akarok itt enni-inni egyszer. 25 óra nyeregben töltött idő után összeszedtem minden bátorságom és a cserkész vezetői múltam és gondoltam elő merészkedem hozni ezt az igen érzékeny témát. Éreztem én, hogy gyenge, gyarló, korcs, kutya kaki vagyok hiszen 25-30 óránként enni akarok na de akkor is én ezt most már felvállalom ország-világ előtt. Igen egy gyarló emberi evolúciós zsákutca vagyok.
Itt jött az azóta szállóigévé vált mondata a barátomnak: "VÉGIG EZ A CSAJOSKODÁS LESZ?"
Reméltem, hogy csak a fülemmel van valami baj vagy a jogosnak vélt éhségtől halucinálok, így mint aki nem halotta jól újra neki mentem a kérdés körnek hiszen biztos valamit félre értett a barátom. Az kizárt, hogy 2 nap motorozás után ne érezze elfogadható érvnek az étel utáni vágyam!? Már a motoron lévő aluminimum TRAX dobozokat is lerágtam volna. Nem nem nem az nem lehet, hogy nem érti?
Erre Ő: "én ezt nem értem Te kajálni jöttél ide meg csajoskodni vagy motorozni?" mert Ő motorozni jött!
Töredelmesen bevallom, hogy én otthon szoktam aludni és enni-inni is minden 24 órában, ciki nem ciki ez van. Teljesen készen volt szegény, kiakadt mint a kakukkos óra mikor kint felejti a kakukkot! Na mond, így még 10 nap? Fincsi lesz barátként indultunk el és ki tudja miképp érünk haza? Azt mondja ha már motorozni jöttünk csak guruljunk már pár ezer kilométert.
"VÉGIG EZ A CSAJOSKODÁS LESZ?" -ezt a szálló igét azóta rengeteg környezetben használtuk ahol valaki vélt vagy valós érvek alapján akart gyengülni...